" Valaha, egy gyönyörű tisztást, Yohnát -amit akkoriban senki ember nem ismert- a sárkányok népes családja birotkolt. Sajnos, mint minden fajnál náluk is voltak veszedelmes háborúk. Az Almindy sárkányok voltak számukra a legveszedelmesebb ellenség. Már sok csatát megnyeretek felettük, de jópárban a vesztesek sorába kerültek. "

A Próféta Első fejezetébe, "Waylon imf a Yohna" így szólt az írás:

Ebbe a veszedelmes, ámde csodálatba ejtő világba született meg Waylon. Valószínűleg ő volt a világ legtanulékonyabb, legszebb, legokosabb sárkánya. Mikor megszületett már, akkor is nagy örömöt jelentett a sárkány rokonainak. A Hold fénye gyönyörűen kirajzolta alakját. A Yohnai szokások szerint minden újszülött sárkánynak ki kell állnia egy próbát.

-Azura, Waylon imf a Yohna!- szólt a sárkányok "feje" Waylon anyjának. Ezek a szavak Azura szívét kővé "változtatták" vörös pikkelyei megremegtek, s kék szemében köny csillant fel. Rettegve odalépett utódjához, a szájába vette és fellibbent a levegőbe. Majd a Yohna legmagasabb hegye felé vette útját szászájba Waylonnal. Mikor elérkezet Azura és fia a próba helyszínére, Azura letette a földre Waylont. A hegyen nagyon hideg volt, de a pöttöm sárkány nem remegett úgy látszott élvezi a hűvös levegőt. Anyja megkönnyebülten felsóhajtott.

-Lökd le! -mordult oda neki a bölcs Haleigh. Azura szeme összeszűkült, de láthatóan nem mert nemet mondani, oda nyomta orrát csemetéjéhez, majd egy gyengéd mozdulttal melökte a sárkányt. Waylon érezte, hogy valami nem stimmel zöldeskék szemeivel anyjára nézett, és mintha arra kérte volna, hogy "Ments meg". Azura elfordította fejét és egy erőteljes lökéssel, a mélybe lökte fiát, majd dühösen szemét villogtattva nézett Haleighre.

A Próféta Második fejezetébe, "A sors pecséte" ez volt karcolva :

-Meghalt, de ezt te is tudhattad volna, Haleigh! -dühöngött az Azura. Minden porcikája a dühtől remegett. - Megölted a fiam! - vádolta Haleighet.

-Nem, ha elég erős és életre termet akkor nem halt meg, főleg ha ő lesz a megváltónk és egyben az új vezérünk. - ezzekel a szavakkal ott hagyta Azurát és a Szikla peremére lépett. Haleigh sötétzöld, csaknem fekete szárnyait kinyújtóztatta, majd ellökte magát a hegyről és zuhanó repülésbe kezdett, mielőtt becsapódott volna a talajba vízszintesen folytatta útját. Szemei megmerevedtek, amikor megpillantotta Azura fiát a levegőbe, a kis Waylonon látszott, hogy már nem sokáig bírja tartani magát. Haleigh pár szárnycsapással Waylon alatt termett. Waylon elengedte magát és Haleigh hátára esett.

A bölcs Haleigh letette Azura elé a kölyköt és így szólt:

- A próféták nem hazudtak, igazuk volt, Waylon...az új megváltónk! Azura nem figyelt Haleighra, fiát szemlélgette majd újra a szájába vette és óriási hófelhőt kavarva vissza vitte Waylont a barlangba.

*

Waylon ahogy nőtt egyre jobban vágyott repülni a hegyek között, a völgyek mentén, a folyók felett, de a "próba" óta nem sikerült neki a levegőbe emelkedni. Vele egykorú társai boldogan repkedtek a barlangjaik környékén. Szárnyai nem tudták felemelni őt a magasba. Azura aggódott Waylonért és még mindig hordta neki az élelmet. De fiának a más valakin járt az esze... Egy hideg téli nap Haleigh magához hívta a leendő vezért, s így szólt:

-Waylon, te nem olyan vagy, mint a többi sárkány - kezdett bele a bölcs, de mivel látta hogy a fiatal sárkány lesütötte szemeit így folytatta- Nem, nem a szárnyad miatt, a szárnyaid az én hibámból nem képesek ... szóval az én hibámból nem tudsz repülni. Waylon csodálkozó tekintettel nézte Haleighet, de nem szakította félbe szerette volna megtudni mi történt, miért nem repülhet a fellegek között. A bölcs Haleigh elmesélte neki mi történt a születése napján.