Harry egyik este nem tudod elaludni , a kastély falait járta a láthatatlanná tevő köppenye alatt.Egyszer csak valami különös neszre lett figyelmes.MIkor elindult az irányába egy gyönyörű szép dallam mászott a fülébe :
Sellő vagyok gyere hát ,
Szivem csak téged vár,
Sellő vagyok gyere hát,
Ne félj nem bánt ez a lány.

Ezután egy nagy sikoly , majd a hang abbamaradt.Harry benézett a terembe, ahonnan a hangok jöttek , de nem talált ott senkit.
Más nap este ujra ez történt , majd ujra-ujra és ujra.Egyik este felkelltette Ron-t és Hermione-t is.Együtt hallgatták a dallamot.A két fiu gyönyörű szép dallamot hallot :
Sellő vagyok gyere hát,
Szivem csak téged vár,
Sellő vagyok gyere hát,
Ne félj nem bánt ez a lány.

De Hermione egy szörnyű hangot ami ezt énekelte :
Átverem a boszorkányt,
Minden fiun hat ez bizny ám,
Átverem a fiúkat mer nekem így jo,
Csak a sárvérű lány tudja hogy ez nem jo.

Hermione figyelmeztette a fiúkat ne menjenek oda, de nem tudta őket visszafogni.
Leesett a köppeny. A fiuk bementek az ismeretlen terembe.Egyszer csak Meggalagony érkezett. Hermione elmesélte neki a történetet.Meggalagony tudta hogy egy selesztinnal van dolguk. A selesztinok az erdők mélyén élnek és minden évben egyszer kimehetnek ez erdőből , de ha napnyugta előtt nem térnek vissza , akkor ott maradnak , ahol voltak és minden éjjel csábító éneket énekelnek a boszorkány fiuknak , majd mikor beérnek hozzá bekapja őket.Meggalagony a Dá Prédá Infinito varázsigével megsemmísitette a gonosz lényt , majd mind 3-man nagy letolást kaptak , amiért éjjel a kastélyban járkáltak.